Bárhogyan igyekszem, valahogyan mindig valami süti készül. Pedig próbálkozom, hogy érdekes ebédet csináljak. De szerintem senkit nem érdekelne, hogy mennyi cukrot teszek a lencsefőzelékhez, vagy az, hogy kétféle krumplifőzeléket is tudok csinálni.
A fánk mindig nyerő. Akár szalagos, akár csöröge...
A szép szalag titka a FEDŐ! De mielőtt kisütnénk a fánkokat, készítsük el a tésztát!
Hozzávalók:
- 0.5 kiló liszt (Amikor nagyim csinálta, még nem lehetett süteménylisztet kapni, de ma már IGEN!)
- 2 deci tej
- 1 adag friss élesztő (5 dekás a kocka...)
- 5 deka porcukor
- 5 deka margarin
- 5 tojás (sárgája kell csak)
A tejet kicsit felmelegítjük, elkeverjük benne a cukrot, egy tojássárgáját, és belemorzsoljuk az élesztőt. 10-15 perc alatt "felfut". (Nagyim mindig tett a tejbe tojást, de csak akkor, ha lángost, vagy fánkot csinált.)
A lisztet átszitáljuk, és nyakon öntjük a hozzávalókkal. Most egy küzdelmesebb szakasz következik, hiszen cipót kell gyúrni belőle. Amit aztán fél órára le kell takarni. Nagyjából ennyi idő alatt duplájára fog nőni.
Ha megkelt, akkor kinyújtjuk 1-2 centi vastagra, és kiszaggatjuk. Nagyimnak volt többféle méretű szaggatója, nekem csak üvegpoharam van, de azzal is szuper. Bemélyedést nyomunk az egyik oldalába, és forró olajban kisütjük. A sütéshez nem jó a túl forró olaj. Nagyim úgy ellenőrizte, hogy egy kis kenyérdarabkát beledobott. Ha sercegve elkezdett sülni, akkor már jó volt a hőmérséklet. (Egy szakács ismerősöm búzadarát szór az olajba...) Először mélyedéssel lefelé kell sütni, és fedő alatt. Aztán fordítani, és fedő nélkül.
Végül lekvár, és cukor kerül a fánkra.
 |
| egy tál szalagos fánk |
